Itt az ideje, hogy a táncon belül a másik nagy szenvedélyemről, a ZUMBÁRÓL is meséljek nektek. Erre azért most akartam sort keríteni, mert nagyjából négy év után, tegnap volt alkalmam úgy igazán egy hatalmas ZUMBA bulit tartani, nosztalgiázni, sikítani, táncolni azokkal a csajokkal, akik az elmúlt tíz évben a zumbás életem részei voltak.
2011-ben megjelent a ZUMBA…
Nem tudom, veletek előfordult-e olyan, hogy amikor mentetek a gyerekekért óvodába, iskolába, és kérdezgettétek őket, milyen volt a napjuk, mit csináltak, mit ettek stb… akkor a válasz mindenre az volt, hogy „nem tudom” vagy „nem emlékszem”.
Ha nem, akkor szerencsések vagytok, nálunk előszeretettel fordult ez elő, és semmit nem sikerült megtudnunk a gyerkőc napjáról.
A mostani helyszínnek fontos szerepe lesz a regényben. Hogy miért, azt nem árulom el, mint ahogy azt sem, mi fog ott történni… ahhoz el kell majd olvasnotok a könyvet 😉, de sorsfordító erejű lesz, az tuti.
A kezemet morzsolgatva fel-alá járkálok a lakásban. Lépteim zaját elnyeli a tömören szőtt absztrakt mintás szőnyeg. Egyfolytában a karórámat bámulom és bosszankodok. Még egy csiga is gyorsabban futna el az óramutató vánszorgása mellett. Egy-egy pillanatra felfüggesztem a monoton sétámat, és a szivárványmintás gondolataimba merülök.
Most eljött az újabb pillanat, hogy írjak nektek Varsóról… és mivel anya vagyok, mi mással is kezdhetném, mint a Nowy Swiat-on található hatalmas NYALÓKA kézműves bolttal…
Nem csak az írás az egyetlen dolog, ami gyerekkoromtól fogva elkísér… sőt! Van az írásnál egy sokkal meghatározóbb dolog, ami olyannyira az életem részévé vált, hogy közel húsz évig aktívan azzal is foglalkoztam.
Ez pedig nem más, mint a TÁNC.
Verhetetlen kedvenc, amin szinte verekedés folyik, kinek mennyi jusson, az a császármorzsa. A férjem szerint nincs ennél jobb desszert. Úgy gondoltam, ezt a receptet veletek is megosztom, próbáljátok ki, kóstoljátok meg. Hozzávalók: A rizsdarát beáztatjuk a növényi tejbe. Ameddig állni hagyjuk, elkészítjük a többit: a tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd a három tojássárgáját is fehéredésig…
De itt nincs megállás! Van több ötlet, történet, elképzelés a tarsolyomban, további tanfolyamok kilátásban… azaz újabb regényötletek türelmetlenül várják, hogy legépelhessem őket!
Nem titok, hogy az írásaimra nagy hatással volt, van és lesz is a környezet, ami körülvesz, amiben élek, amivel foglalkozom. Így van ez a sminkeléssel is…
Írásom az Irodalmi Rádió oldalán.
Tamás belépett kedvenc kínai gyorséttermébe. Kért magának egy csípős levest és pirított tésztát.
– Ájándék – nyújtott át neki az ázsiai kasszás egy szerencsesütit.
Meglepetten vette át az apróságot, és az előtte távozó vendég tálcájára pillantott.
