A belső harc az értékeink és szorongásunk között

Képzeld el, hogy meghívnak egy esti baráti összejövetelre. Alapvetően tudod, hogy ez egy fontos értékedhez kapcsolódik, például: kapcsolódás, barátság vagy öröm.
Szeretnél a jelenben és társaságban lenni, de valami belül azonnal riadót fúj és tiltakozik.

Mi történik OCD-s szemmel?

Megjelenhetnek ilyen gondolatok:

  • „Mi van, ha valami kínosat mondok és nem tudom meg nem történtté tenni?”
  • „Mi van, ha megérintek valamit és nem tudom, hogy tiszta volt-e?”
  • „Mi van, ha kárt okozok valakinek vagy mondok valamit, amit nem kellett volna?”
  • „Mi van, ha ítélkeznek felettem és az egész estét végig elemzem utána, újra meg újra?”

A tested reagálni kezd: megjelenik a szorongás, a feszültség, és a késztetés arra, hogy ne menj el, vagy hogy készülj fel minden eshetőségre.

A fejedben felhangzik a belső „védelmező” hang: „Ne menj. Kényelmetlen lesz. Nem fogod tudni kontrollálni a helyzetet.”

És valószínűleg nem mész el – vagy ha mégis, csak úgy, hogy végig küzdesz a gondolatokkal, elemzésekkel, elkerülésekkel.
Ekkor a kényszer (elkerülés vagy rituálé) rövid távon megkönnyebbülést ad, de hosszú távon megerősíti, hogy „ezt a helyzetet jobb elkerülni”.

Az OCD-ben a pszichológiai fájdalomtól (kétség, bizonytalanság, félelem) való menekülés természetesnek tűnik.
De ezek a gondolatok és érzések nem veszélyesek – csak kellemetlenek. A baj ott kezdődik, amikor elkezdjük elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek hosszú távon az értékeinkhez visznek.

Mit tehetsz?

  1. Nem kell elhinned a gondolatot ahhoz, hogy cselekedj.
  2. A szorongás jelenléte nem akadály – hanem egy tanulási lehetőség.
  3. A kényszeres viselkedés nem a megoldás – hanem a csapda.

Hogyan tudsz jelen lenni és értékek mentén cselekedni?

  1. Állj meg egy pillanatra, és kérdezd meg magadtól: Ez a gondolat segít abban, hogy olyan ember legyek, amilyen lenni szeretnék?
    Vagy csak a kényelmetlenségtől véd meg?
  2. Ne próbálj „jól lenni”, csak: Légy ott, figyelj, lélegezz. A kényelmetlenség elmúlik – az értékes élmény viszont megmaradhat.
  3. Használj egy belső emlékeztetőt (mantrát): „Egy nehéz érzés nem akadály – hanem belépő az értékeimhez.”
    „Nem kell biztosnak lennem ahhoz, hogy lépjek.”
  4. Cselekedj kicsiben: Elég, ha csak 10 percet maradsz a társaságban.
    Vagy csak elindulsz. Vagy csak válaszolsz, hogy „még gondolkodom rajta”.

Minden ilyen lépés az OCD által meghúzott határokon kívülre visz – vissza a szabadságodhoz.

0