Az OCD mögött: a maladaptív sémák szerepe
Sokszor hallani: „OCD-vel születtél. Ez csak genetika, semmi több.”
De vajon tényleg ennyire egyszerű? A tudomány jelen állása szerint nem.
Igen, az obszesszív-kompulzív zavar (OCD) kialakulásában biológiai hajlam is szerepet játszhat. De a kutatások azt is egyértelműen mutatják, hogy ez nem a teljes kép. A legtöbb esetben a genetikai érzékenység csak hajlamot jelent. Nagyon is számít, hogy mi történt velünk gyerekként, milyen kötődést, érzelmi biztonságot, vagy épp hiányt tapasztaltunk meg. És hogy ezek az élmények hogyan formáltak belső mintákat – úgynevezett korai maladaptív sémákat –, amelyek később OCD-tünetekhez vezethetnek.
Mi az a maladaptív séma?
Egy olyan mélyen gyökerező gondolkodási és érzékelési minta, amely arról szól, hogy mit gondolunk magunkról, másokról és a világról. Ezek a sémák gyerekkorban alakulnak ki, leggyakrabban elutasítás, kritikus nevelés, érzelmi elhanyagolás, túlzott kontroll, vagy épp túlzott védelem hatására.
Ilyen séma lehet például:
„Bármikor történhet valami rossz.” (→ sebezhetőség)
„Nem tudok egyedül boldogulni.” (→ függőség/inkompetencia)
„Mindig mindent tökéletesen kell csinálnom.” (→ perfekcionizmus)
„Az érzéseim nem számítanak.” (→ érzelmi gátlás)
Ezek nem tudatos, átgondolt gondolatok, hanem alapbeállítódások, mélyen berögzült belső minták, amiken keresztül érzékeljük a világot.
Egy 2023-as szisztematikus áttekintés és metaanalízis (Lopez et al.) kimutatta, hogy az összes vizsgált séma pozitívan korrelált az OCD-vel.
Ez azt jelenti, hogy
→ Minél erősebben van jelen egy adott séma valakinél, annál súlyosabb OCD-tüneteket tapasztaltak nála a kutatás szerint.
(Másképp: együtt mozognak – ha az egyik magas, a másik is hajlamos magas lenni.)
Ez nem azt jelenti, hogy az adott séma okozza az OCD-t, de erősen összefügg vele.
Példa, hogy jobban érthető legyen:
Ha valakinek erősen jelen van a „sebezhetőség bajra vagy betegségre” séma (pl. állandóan attól fél, hogy valami rossz fog történni, megbetegszik, balesetet szenved stb.), akkor nagyobb eséllyel jelentkeznek nála OCD-tünetek, mint pl. kényszeres ellenőrzés, kézmosás, vagy más rituálék a „veszély elkerülésére”.
És nemcsak egy-két séma – mind a 18 vizsgált séma mutatott ilyen kapcsolatot.
Miért fontos ez?
Mert ez a kutatás tudományosan alátámasztja, hogy az OCD nem csak egy agyi kémiai zavar.
Szorosan összefügg gyermekkori élményekkel, érzelmi hiányokkal és az ezek nyomán kialakult sémákkal – vagyis azzal, ahogyan valaki megtanulja értelmezni a világot és önmagát.
Ez megnyitja az utat egy mélyebb, személyre szabottabb terápiás megközelítés felé – ahol nemcsak a viselkedést (pl. kényszeres cselekvéseket) kezeljük, hanem a belső, rejtett hajtóerőket is, amelyek ezt fenntartják.
A maladaptív sémák közül három különösen kiemelkedett:
Sebezhetőség bajra vagy betegségre
Függőség/inkompetencia
Negativitás/pesszimizmus
Vagyis azok, akik OCD-ben szenvednek, jellemzően olyan mély meggyőződésekkel élnek, hogy nem tudják irányítani a világot, bármikor baj történhet, és nincsenek rá felkészülve.
Mit jelent ez pontosan?
Ez a mondat arra a mély, alapvető pszichológiai élményre utal, amelyet sok OCD-s ember megél – gyakran nem tudatosan, hanem állandó belső feszültségként, szorongásként.
Az OCD hátterében gyakran az alábbi alapvető hiedelmek vagy érzelmi minták húzódnak meg:
💬 „Nem vagyok biztonságban.”
A világ veszélyes hely, és bármikor történhet valami rossz: egy betegség, baleset, hiba vagy akár egy „rossz” gondolat is végzetes lehet. Ez a gondolat nemcsak félelem, hanem belső valóságként működik – az illető úgy érzi, hogy ez tényleg igaz.
💬 „Nem tudom irányítani, megelőzni vagy elkerülni a bajt.”
Mivel a világ kaotikusnak és kiszámíthatatlannak tűnik, a személy úgy érzi, valamit muszáj kontrollálnia, hogy legalább valami a kezében legyen. Innen jönnek a kényszerek: kézmosás, zárak ellenőrzése, gondolatok „semlegesítése” – mintha ezek biztosítanák a túlélést.
💬 „Nem vagyok felkészülve.”
Gyakori az OCD-seknél a „sérülékenység, veszélyeztetettség” séma, ami azt jelenti: „Ha nem vagyok elég óvatos, valami borzalmas dolog fog történni, és én képtelen leszek megbirkózni vele.”
Ez az érzés állandó készenléti állapotban tartja az idegrendszert. A személy folyamatosan figyeli, mit „kellene még tennie” a baj megelőzésére – és ebből lesz az OCD körforgása.
Egy másik, 2019-es longitudinális kutatás (Sunde et al.) 8 év után vizsgálta meg az OCD-s pácienseket, akik csoportos viselkedésterápián vettek részt.
Eredményük:
Azok, akik magas maladaptív sémaszinttel indultak, nagyobb eséllyel estek vissza vagy egyáltalán nem javultak, szemben azokkal, akiknél ezek a mély minták kevésbé voltak jelen.
Ez azt jelenti, hogy nem csak a tüneteket kell kezelni, hanem a belső mintákat is, amelyek ezeket fenntartják. Az ERP (expozíció és válaszgátlás) és a CBT (kognitív viselkedésterápia) fontos eszközök – de nem mindenkinél elegendőek.
Mi a megoldás?
Az OCD leküzdésében kulcsszerepe lehet a traumafeldolgozásnak és a sématerápiának.
A sématerápia:
Nem csak „megcáfolni” próbálja a gondolatokat
Hanem feltárja, honnan erednek ezek a hiedelmek
És segít új, egészségesebb sémákat kialakítani a kapcsolatainkban, önmagunkban, a világhoz való viszonyunkban
Ez gyakran mélyebb és lassabb folyamat, mint a tünetfókuszú terápia – de tartósabb.
Tehát az OCD nem csak genetikától függ!
A maladaptív sémák – amelyek gyakran a gyerekkori érzelmi hiányokra és szülői mintákra vezethetők vissza – kulcsszerepet játszanak.
Ezért a valódi gyógyuláshoz sokszor mélyebb önismereti munka és séma-szintű terápiás beavatkozás szükséges.